8. Az értékelemzés módszerének az alkalmazása

Az értékelemzés fogalmát a Kbt. 10. § j) pontja határozza meg: „értelmezés: a termék, illetve a szolgáltatás értékességét növelő döntéselőkészítő módszer, amelynek alkalmazása során a termék, illetve a szolgáltatás funkciójának és előállítási vagy beszerzési költségeinek viszonyát kell vizsgálni.” Számtani formulában kifejezve: érték (É) = funkció (F)/költség (K). A 33. § (6) bekezdése lehetővé teszi, hogy „az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban előírhatja, hogy az ajánlattevő alkalmazza az értékelemzés módszerét”.

Az értékelemzés módszerének az alkalmazása a hazai gyakorlatban - sajnálatos módon - még nem jellemző. Pedig az értékelemzés mottója nagyon célszerű és gyakorlati elven alapszik, és így szól: „Nem kell egy dolgot annyira jóra készíteni, mint az lehetséges, elég annyira megfelelővé tenni, amennyire az a megrendelőnek szükséges.” Ahhoz, hogy az értékelemzésre egyáltalán hivatkozzunk, annak az is feltétele, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban nyilatkozzon arról is, milyen feladatok teljesítését várja el a beszerzés tárgyától, mi lesz annak a funkciója. A „funkció” jelentése alatt műszaki jellemzőket,

- minőségi előírásokat és követelményeket, valamint

- teljesítményparamétereket (jellemzőket)

kell érteni. Megállapításunkból az is következik, hogyha az ajánlatkérő előírja az értékelemzés módszerének az alkalmazását, úgy a műszaki leírást (Kbt. 40. §) szakszerűen és körültekintően kell elkészítenie.

Általánosságban az értékelemzés a különféle „értékelőrendszerek” csoportjába tartozik. Az ajánlatok elbírálásától azonban egy jellemző tulajdonságával alapvetően különbözik. Az ajánlatok értékelése - a közzétett szempont alapján - minden esetben az ajánlatkérő munkájához tartozik.

Az értékelemzést ezzel ellentétben az ajánlattevőknek kell elkészíteniük (és a számításokat az ajánlatukhoz csatolni).

Árubeszerzésnél az ajánlattevőnek tudnia kell, hogy az előírt igényt és funkciót melyik termékváltozat vagy műszaki megoldás mekkora költséggel elégíti ki. Az ajánlatában azt a változatot fogja benyújtani, amely a számítások alapján az optimális megoldást adja. Az értékelemzés alapja az a kritériumrendszer lesz, amelyet az árubeszerzéssel szemben az ajánlatkérő meghatározott (a kritériumok esetünkben különböző műszaki-fizi-kai tulajdonságokat jelentenek). Az ajánlatok elbírálása (értékelése) során az ajánlatkérő pedig nem tesz mást, mint megvizsgálja, hogy az ajánlatban szereplő megoldás az általa előírt követelményeket milyen módon és mekkora költséggel elégíti ki.

Építési beruházások esetén az értékelemzés módszere alkalmazásának csak akkor lehet jelentősége, ha az ajánlattevő (illetve az ajánlattétel alapjául szolgáló műszaki tervdokumentációt készítő tervező mérnöki iroda) engedélyezte az alternatív ajánlat benyújtását. A többváltozatú megoldás benyújtása esetén az ajánlattevőnek bizonyítania kell, hogy az a funkcióját tekintve egyenértékű (vagy jobb), mint az alapmegoldás, és a ráfordításokat (költségeket) tekintve is kedvezőbb.

Példát említve, egy vízellátó rendszer értékelemzése során kiderülhet, hogy a beépíteni kívánt csövek (vezetékek) többszörös nyomást bírnak ki, mint az azokat összekötő (összekapcsoló) elemek. A szükségtelen túlbiztosítást megszüntetve (kisebb nyomást kibíró, így olcsóbb csöveket alkalmazva) az ajánlati összeg - a funkció sérelme nélkül - jóval kisebb lehet, mint az eredetileg tervezett.

Fenti megállapításainkból egy fontos következtetés is levonható. Az összességében legelőnyösebb ajánlat elbírálási szempontja választása esetén az „értéket kifejező mutatót” célszerű részszempontként meghatározni és a pontozás során figyelembe venni.

Abban az esetben, ha nem engedélyezik a többváltozatú ajánlat benyújtását, az értékelemzést tulajdonképpen az ajánlatkérőnek még a kiírást megelőzően kellene elvégeznie (vagy szakértővel elvégeztetnie), a versenyeztetési eljárás előkészítő szakaszában, amikor körvonalazódik a beszerzésre vonatkozó igény/szükséglet meghatározása, és azt is vizsgálják, hogy ezt az igényt/szükségletet hogyan, miképpen lehet majd teljesíteni. Ez az ajánlatkérő magatartás kellő szakmai felkészültséget és naprakész piaci ismeretet feltételez (sajnos, ez a megállapítás a hazai gyakorlatra még nem jellemző, pedig közeledik az uniós csatlakozás időpontja…).