13. Az esélyegyenlőség elvének értelmezése építési beruházások esetén

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. december 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Közbeszerzési Közlemények 5. számában (2003. december 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

13.1. Az esélyegyenlőség elvének alkalmazásáról

Minden versenyeljárás egyik alapelve és működtetésének alappillére a résztvevők számára biztosított esélyegyenlőség kinyilvánítása. Ezt teszi meg az új Kbt. (tervezetének) első paragrafusa:

1. § (1) A közbeszerzési eljárásban

- ideértve a szerződés megkötését is

- az ajánlatkérő köteles biztosítani, az ajánlattevő pedig tiszteletben tartani a verseny tisztaságát és nyilvánosságát.

(2)Az ajánlatkérőnek esélyegyenlőséget és egyenlő bánásmódot kell biztosítania az ajánlattevők számára.

(3) Az Európai Unióban letelepedett ajánlattevők és a közösségi áruk számára nemzeti elbánást kell nyújtani a közbeszerzési eljárásban. Az Európai Unión kívül letelepedett ajánlattevők és a nem közösségi áruk számára nemzeti elbánást a közbeszerzési eljárásban a Magyar Köztársaságnak és az Európai Közösségnek a közbeszerzések terén fennálló nemzetközi kötelezettségeivel összhangban kell nyújtani.

Számos esetben felteszik a kérdést: "Hogyan érvényesül az esélyegyenlőség alapelve az építési beruházások esetében, különös figyelemmel a hatályos Kbt. 40. § (5) bekezdésében foglalt előírásra?" A műszaki leírás készítésére vonatkozó szabály szerint "az ajánlatkérő a közbeszerzés tárgyát nem határozhatja meg oly módon, mely egyes ajánlattevőket az ajánlattétel lehetőségéből kizár, vagy más módon indokolatlan és hátrányos megkülönböztetésüket okozza. Ha a közbeszerzés tárgyának egyértelmű meghatározása szükségessé tesz meghatározott eredetű, típusú dologra, eljárásra, tevékenységre, személyre, illetve szabadalomra vagy védjegyre való hivatkozást, a leírásnak tartalmaznia kell, hogy a megnevezés csak a tárgy jellegének egyértelmű meghatározása érdekében történt."

Az összehasonlítás és a teljesség kedvéért idézzük ismét az új Kbt. (tervezetének) 58. § (7) bekezdését:

(7) Az ajánlatkérő a közbeszerzési műszaki leírást nem határozhatja meg oly módon, hogy egyes ajánlattevőket, illetőleg árukat az eljárásból kizár, vagy más módon indokolatlan és hátrányos vagy előnyös megkülönböztetésüket eredményezi. Ha a közbeszerzés tárgyának egyértelmű és közérthető meghatározása szükségessé tesz meghatározott gyártmányú, eredetű, típusú dologra, eljárásra, tevékenységre, személyre, illetőleg szabadalomra vagy védjegyre való hivatkozást, a leírásnak tartalmaznia kell, hogy a megnevezés csak a tárgy jellegének egyértelmű meghatározása érdekében történt, és a megnevezés mellett a "vagy azzal egyenértékű" kifejezést kell szerepeltetni.

13.2. A megoldás kulcsa: meg kell vizsgálnunk, hogy mi a közbeszerzés tárgya és ki az ajánlattevő személye

A hivatkozott szabály alkalmazását árubeszerzés esetén viszonylag könnyű értelmezni és alkalmazni, hiszen a közbeszerzés tárgya valamilyen forgalomképes és birtokba vehető dolog tulajdonjogának vagy pedig használatára, hasznosítására vonatkozó jognak határozott vagy határozatlan időre történő megszerzésére (megvásárlására) vonatkozik. Mi van azonban abban az esetben, ha egy korábban beszerzett meglévő rendszer elemeit kell kiegészíteni (bővíteni) vagy kicserélni? Már az egyszerűnek tűnő árubeszerzés esetében is felvetődik ez a probléma, erre azonban a hatályos Kbt. 70. § (3) bekezdésének b) pontja megoldást ad: a korábbi nyertessel - a hivatkozott törvényi szakaszban foglalt feltételek fennállása esetén - az ajánlatkérő lefolytathatja a hirdetmény közzététele nélkül indított tárgyalásos közbeszerzési eljárást, és ezáltal a törvény erejénél fogva nem sérül az esélyegyenlőség elve.

Az építési beruházás esetében azonban a közbeszerzés tárgya egy építmény, épület vagy bármely más mérnöki létesítmény [a hatályos Kbt. 8. § (1) bekezdésének meghatározása és a 10. § n) pontjában foglaltak szerint], az ajánlattevő pedig egy vállalkozó vagy fővállalkozó építőipari cég, illetve személy, nem pedig egy alvállalkozó vagy egy, a teljesítésben egyébként közreműködő személy (aki természetesen lehet valamely építőanyag-ipari termék gyártója vagy forgalmazója).

13.3. A műszaki tartalom meghatározása

Mint már arra korábban hivatkoztunk, a hatályos előírások alapján a közbeszerzés keretében megvalósuló építési beruházásra vonatkozó ajánlati felhívás dokumentációjának részletes műszaki tartalmát az 1/1996. (II. 7.) KTM-ben foglaltak szerint kell elkészíteni. A rendelet 2. § (3) bekezdése értelmében "az építési beruházás ajánlatkérési műszaki dokumentációját legalább az e rendelet mellékletében meghatározott tartalommal, azon belül az egyes munkarészeket az építmény jellege szerint szükséges szakág bontásában és részletességgel kell elkészíteni". A "Melléklet" - az építmény jellegétől függően - előírja (1) az alapadatok, okiratok, (2) a műszaki leírások, (3) a műszaki számítások és szakvélemények, (4) a tervrajzok és (5) a mennyiségi kimutatás elkészítését. A

2. b) pont szerint "a műszaki leírás: a tervezett műszaki megoldások (szerkezet, beépített berendezések, készülékek, vezetékek, rendszerelemek stb.) tervrajzokra utaló leírása, az anyagminőségek és egyéb követelmények meghatározásával:

- részletesen ismertetve a javasolt, és ezen műszaki dokumentációban kidolgozott megoldásokat,

- megjelölve az egyenértékű alternatív műszaki megoldások lehetséges körét".

Az összehasonlításban szereplő árubeszerzés és az építőipari tevékenység megrendelése azonban teljesen más jellegű üzleti kapcsolatot feltételez, értelemszerűen a szerződést megelőző versenyeztetési technikában is meg kell jelennie a kétféle beszerzési típus alapvető különbözőségének.

Nyilvánvalóan a Kbt. szabályozórendszerében az építőipari munkákra nézve is értelmezni kell az ajánlattevők részére biztosítandó esélyegyenlőség alapelvét. Ezért húztuk alá a kulcsszavakat az előző szövegrészekben! Mérnöki szempontból nyilván nem lehet egy építményt úgy meghatározni, hogy az ajánlattétel során "kérek egy alapozási szerkezetet, kérek egy statikai vázszerkezetet, készítsék el ennek a kialakított térnek valamilyen formában történő lehatárolását, majd kérem az így kapott teret berendezni különböző egyéb szerkezetekkel, berendezésekkel és készülékekkel".

Az engedélyezési terv elkészítése és a hatósági engedély kiadása egyes mérnöki szakmai területeken (pl. vízépítés) megköveteli a konkrét beépítésre kerülő anyagok meghatározását is - ellenkező esetben nem adják ki a létesítésre vonatkozó engedélyt. Az építészeti-műszaki tervdokumentációk tartalmi követelményeiről szóló 45/1997. (XII. 29.) KTM 5-8. §-ai az építési engedélyezési tervdokumentáció elkészítésére vonatkoznak. Csak példaképpen többek között az épület anyagairól, fűtési rendszeréről már az engedélyezési terv műleírásában nyilatkozni kell.

13.4. A jogi, a műszaki és a gazdasági követelményeket együtt kell alkalmazni!

Az egyes építési szerkezetek, berendezések, készülékek, vezetékek egységes rendszert alkotnak. Egy LEGO-játékhoz más hasonló műanyag összerakó játék elemei nemigen illeszkednének, vagy ha igen, akkor a kialakított forma nagy valószínűséggel valami torz figura lenne. Erről lenne szó, ha szabadjára lehetne engedni minden "rendszerben gondolkodás nélkül" az építési beruházásokra vonatkozó ajánlattételt - sutba dobva minden műszaki/gazdasági megfontolást, és kizárólag csak a jogra hivatkozva és hangoztatva az esélyegyenlőség elvét.

A jogi szabályokat és a műszaki és gazdasági meggondolásokat együtt kell alkalmazni - éppen úgy, ahogy a Kbt. előírja a műszaki tartalom szakmailag megalapozott meghatározását. Bízzuk a tervező és a megrendelő bölcs döntésére és megállapodására azt, hogy milyen műszaki tartalomra történjen az alternatív ajánlat megtétele. A tervező minden olyan esetben engedélyezze a többváltozatú ajánlat megtételét, ha ez az életciklus költségszámítását is figyelembe véve olcsóbb, gazdaságosabb megoldást eredményez, vagy minden olyan esetben, amikor a beszállítók (a Kbt.-ben ezek a személyek alvállalkozók!) versenyeztetése is észszerű, célszerű és praktikus megoldást eredményezhet.

13.5. Tanulságos esetek az építési beruházások gyakorlatából (esettanulmányok)

Vizsgáljunk meg egy, a témánkba illő jellemző mélyépítési esettanulmányt! Építsünk egy völgyzáró gátat! Ebben az esetben a talaj (a föld) nemcsak a munkavégzés tárgya, hanem építőanyag is. A völgyzáró gátnak természetesen vízzárónak kell lennie, ez feltételezésünk szerint agyagmag beépítésével megoldható. A mérnök megtervezi a gát szerkezetét (védőtest, támasztótest, közte a vízzáró agyagmag), majd erre a műszaki megoldásra elindítják a közbeszerzési versenyeljárást. Igen ám, de a vízzáróság követelményét egy vasbeton membránfal is teljesíteni tudja, amelyet a réselés technikájával alakítanak ki (kevesen tudják, a meg nem épült bicskei hőerőmű esetében a hűtővíztározó völgyzáró gátja elkészült, éppen a hivatkozott vasbeton résfallal biztosítva ezt a műszaki követelményt!). A kétféle műszaki megoldás (agyagmag, illetve résfal) teljesen más szerkezeti és kivitelezési megoldást (keresztszelvények kialakítását, szerkezetépítést, organizációt stb.) igényel. Kérdésünk: Jogosan indíthatna-e a résfalazó kivitelező vállalkozó - mint érdekelt potenciális ajánlattevő - jogorvoslatot az esélyegyenlőség elvére való hivatkozással? Mérnöki szempontból és jogi szempontból is (éppen a műszaki tartalom meghatározására vonatkozó előírások alapján) a válasz az, hogy nem.

Építési beruházások esetében az esélyegyenlőség elvének biztosítása tulajdonképpen megköveteli, hogy a lehetséges műszaki, gazdasági, környezetvédelmi, pénzügyi, technológiai stb. megoldások közül az ajánlatkérő a megvalósíthatóságra vonatkozó tanulmányok alapján egy konkrét megoldást kiválasszon, a közbeszerzést erre a megoldásra (beszerzés tárgyára, elvárt teljesítményparaméterekre, minőségi követelményekre és mennyiségre) indítsa, a tendertervben pedig a tervező határozza meg az alternatív megoldások, szerkezetek, berendezések, vezetékek stb. körét. A beruházás előkészítését ugyanis így kellene elvégezni, sajnos ez a hazai gyakorlatban többnyire csak utópia.

Nézzünk egy másik példát! Tételezzük fel, hogy az ajánlatkérő-megrendelő úgy dönt, hogy az épületbe telepített felvonókat saját hatáskörében szerzi be, és azokat, mint a megrendelő által biztosított anyagot bocsátja a kivitelező rendelkezésére. A beszerzés tárgya esetünkben árubeszerzés lesz. Természetesen az ajánlati felhívásban az ajánlatkérő ebben az esetben konkrét felvonótípust nem írhat elő. Meg kell határoznia mindazokat a minőségi, műszaki, mennyiségi jellemzőket, amelyek igénye szerint erre az árubeszerzésre vonatkoznak, és az elbírálási szempont alapján fogja a nyertes szállítót (gyártót) kiválasztani.

A beépítendő berendezések megajánlásával kapcsolatosan a gyakorlatban számos esetben találkozni lehet az olcsó megoldás csapdájával. A tervező betervez egy konkrét típusú kazánházat. Az ajánlattevő közli, tud egy olcsóbbat ajánlani. Vizsgáljuk meg: miért tervezte be a tervező kolléga a drágább hőközpontot (ha a tervező feltételezésünk szerint kellően felkészült szakember). Azért, mert kiszámította, ez a kazánház tizenöt évig üzemel, az üzemeltetése során az átlagos fogyasztást feltételezve x forintot fogyaszt el, továbbá kiszámított azt is, hogy a javítása, karbantartása mennyibe fog kerülni, azaz elvégezte az életciklusköltség számítását. Kiderült, az egyszeri kiadást nézve valóban drágább kazán az üzemeltetési, javítási, karbantartási költségeket is figyelembe véve az ajánlatkérő számára az olcsóbb megoldást fogja adni. Az ajánlatkérő ezért ragaszkodik a drágább megoldáshoz, és nyilván nem fogja az egyszeri bekerülést számolva az olcsóbb kazánházat beépíteni.

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. december 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére